Hogyan olvasd a blogot

A blog az életem nagyobb állomásait írja le röviden. A legfelső bejegyzések időben a legközelebb vannak, míg a legalsók időben a legtávolabb. (A bejegyzések időpontja ne tévesszen meg, azok a létrehozás időpontját mutatják.)

Új iskolaépület

Eljött a várva várt pillanat az iskolának elkészült az új épülete.

Megkaptuk az összes engedélyt, így zöld jelzést kaptunk a költözésre.

Igen ám, de az épülethez számítógépes hálózat is kell, aminek csak a kábeleit húzták ki az építkezés folyamán. A bekötések rám maradtak. Szerencsére, nem egy High-Tech irodaépületről van szó, de így is több mint 40 végpont kiépítését kellett elvállalnom. Tantermek, tanárik, iroda és informatika terem.

Nekiveselkedtem, és négy, fél nap alatt összehoztam. Beszereztem az összes anyagot a rack szekrényekbe. Bekötöttem a fali aljzatokat, a patch csatlakozókat, beszereltem a switch eszközöket, és kialakítottam a topológiát.

Pár nap múlva a gépek is megérkeztek, így össze állhatott a rendszer.

Hogy legyen valami kihívás

Új szakmai kihívásra vágytam, mert a meglévő két munkahelyemen ilyen nem adódott.

Találtam is egy céget, aki szervizmérnököt keresett havi 4-5 napos munkára. A cég labortechnikai berendezéseket forgalmaz és helyez ki országosan laborokba, kórházakba.

Ezeknek az eszközöknek a karbantartására és szervizelésére kerestek embert illetve a cég számára rendszergazdát. Ez úgy tűnt, hogy bele fog még férni az életembe, ezért jelentkeztem.

A személyes találkozó jól sikerült. Felkértek heti egy alkalommal elvégzendő rendszergazdai munka elvégzésre, amit akkor még úgy gondoltam, hogy elbírok.

Rövidesen jelentkeztek is, hogy engem választottak, így lettem egyéni vállalkozó.

A leköszönő mérnökkel két hónap közös betanulásra volt lehetőségem. Mivel a előző munkahelyeimen rengeteg szerviz tevékenységet végeztem, így hamar belerázódtam a folyamatba.

Az első kihívásomat viszonylag gyorsan meg is kaptam, miután a mérnök kolléga elment. Az egyik kihelyezett berendezés, pont akkor kezdett el “rosszalkodni”. Több alkalommal is kiszálltam a helyszínre. Órákat vizsgáltam és teszteltem a gépet, de konkrét hibát nem találtam. Még az ex-mérnökkel folytatott telefonos segítség kérés sem vezetett sikerre. Zátonyra futott, a külföldi gyártóval történt egyeztetés is.

Az áttörést bizonyos kopott alkatrészek cseréje hozta meg. De sajnos csak rövidtávon, mert hamarosan újabb kihívást kaptam. Más problémák jelentkeztek a berendezésnél, melyre a kezelőkkel való egyeztetés – hogyan használják -, megbeszélés – tanácsadás -hozott megoldást.

Kihívásra vágytam, hát duplán is megkaptam!

Amikor elvállaltam a munkát a cég székhelye a szomszédos településen volt. Egy hónap után kiderült, hogy új helyszínre költöznek, amivel még nem is lett volna gond, csak hogy a csarnok és a benne újonnan kialakított irodák nem tartalmaztak számítógépes hálózatot. Azt nekem, mint rendszergazdának kellett kiépítenem. A csűrcsavar a dologban az volt, hogy az épület fémszerkezetes, így ebben az esetben a wifi nem lehetett megoldás. Hála az égnek nem volt túl nagy hálózat. Inkább a cég részéről volt inkorrekt, hogy ezt kihagyta az előrejelzésből. Természetesen, mint minden jónak, jó a vége, szerencsésen alakult a dolog.

Vissza az iskolába

már, mint abba, ahol előzőleg rendszergazdaként dolgoztam.

Mivel az intézmény nem talált megfelelő rendszergazdát a helyemre, megkerestek, hogy segítenék-e nekik. Mivel belefért az időmbe és az energiámba így visszamentem rendszergazdának és két állásom lett.

A szétesett informatikai rendszert rendbe hoztam, a tanévet sikeresen lezártuk, és kezdődött az új.

Szeptemberben mivel előző év elején kisegítettem a tanári kart informatika tanár hiánya miatt és tanítottam egy osztályt informatikára, így ismét megkerestek, hogy megint segítsek.

Nem volt könnyű a dolgom, mert egy egész intenzív osztályról volt szó, és a tanulók informatika tudásában is nagy volt a szórás. Mivel szeretem a kihívásokat, és csak egy-két hónapról volt szó, elvállaltam. Úgy gondolom, hogy jól sikerült.


Nem jött új informatika tanár, így velem maradt az osztály évvégéig.

A tanulás elég jól ment, lehetett látni, hogy kinek fog jól sikerülni az érettségi és kiknek nem.

Hogy ne legyen egyszerű az élet pont ebbe az évvégébe “csapott” bele a covid. Az online oktatásra átállást viszonylag gyorsan elvégeztük, az iskola titkárral.

Köszönhető ez a menza programnak és a hozzá tartozó diáknyilvántartásnak, amit előzőleg csináltam a sulinak.

Ugyan nem nagy az intézmény, de kb. 400 gyereket röpke egy hét alatt átállítottunk online oktatásra a Teams rendszerbe.

Az utolsó próba érettségik már online felületen történtek. Aztán jött maga az igazi megmérettetés, ami számomra megnyugtató végeredménnyel zárult. Sikeresnek értékeltem az időszakot.


Jött a következő tanév. Hála az égnek lett elég informatika tanár.

Viszont a menza rendszernek upgrade-re lett szüksége.

Ennek oka, az új jogszabály., miszerint minden számlát online a kiállítás napján fel kell tölteni a NAV megfelelő felületére.

Megkért az iskola gazdasági vezetője, hogy mivel én vagyok a rendszergazda, és egyébként is én csináltam a rendszert, ezért folytassam, és csináljam meg ezt a “kis” módosítást.

Erre a kihívásra már nemet mondtam., mert nem rendszergazdai feladat. Arra gondoltam, hogy ha nem leszek határozott, akkor ebben nem lesz változás.

Ezután az intézmény vezetése keresett meg, hogy mi lenne nekem a komfort, miért lennék hajlandó elkészíteni a módosítást. A válasz előtt, megnéztem megtudom-e csinálni.

Egy kis lelkesedést és kihívást is éreztem.

Egy hét a NAV rendszer, egy hét egy másik online számlázó rendszer világában, de sikerült mind a kettő. Ugyan nem a programból közvetlenül, de egy teszt program segítségével működött a kommunikáció. Számlákat tudtam létrehozni és feltölteni mindkét rendszerbe.

Megírtam az elképzeléseimet az iskola vezetésnek, de sajnos “elkaszálták” a rendszert – amit mint munka – így utólag már nem is bánok.

Új fejezet már diplomával

A diploma nagy dolog!

Pláne ha sokáig tart megszerezni. Én is ezt gondoltam, és az iskolában, ahol rendszergazdaként dolgoztam próbáltam ennek “érvényt szerezni”.

Jeleztem a főnökeimnek, hogy sikeresen megkaptam a diplomámat, és szeretnék némi előrelépést mind anyagilag, mind erkölcsileg. Az erkölcsi támogatást, úgy ahogy de megkaptam, hiszen néhányan örültek a sikeres vizsgámnak és gratuláltak, de az anyagi megbecsüléssel kapcsolatosan nem igazán bíztattak.

Ezért döntöttem, úgy hogy váltok.

Sikerült a diplomás végzettségemhez közelebb álló lehetőséget találnom.

Épület üzemeltetési technikusként helyezkedtem el, egy olyan cégnél, amely több nagy épület üzemeltetését látja el.

Egy kicsit “szorított a cipő” mint diplomás, de majd megszokom.

Azóta eltelt pár év, és még itt dolgozom, de nem jutottam fel a szakma csúcsára.

Egy kicsit többet gondoltam bele, mint ami eddig megvalósult, de még bármi lehet belőlem……

Újra a főiskolán.

A főiskoláról eddig nem nagyon írtam.


2000-ben kezdtem neki, és kisebb halasztásokkal 2009-ben az utolsó tantárgyakat is teljesítettem. Már csak a szakdolgozat megírás lett volna hátra a védéssel, no meg a nyelvvizsga.

Viszont, 2009-től jött a tankoló automatás nagy projektek sora, ami 2015-ig minden időmet lefoglalta.

Na de, az iskolában volt szabad kapacitásom, így arra gondoltam, hogy folytatom a főiskolát, de „egyáltalán folytathatom?” – merült fel bennem a kérdés.-
A választ hamarosan maga az intézmény küldte számomra: „ ha nem folytatom a sulit, akkor 2 éven belül megszüntetik a tanulói jogviszonyomat.”

Mivel nem akartam, hogy kárba vesszen az addigi munkám, – nekem sem kellett több – felvettem újra a fonalat.

Rengeteget változott az iskola 7 év alatt.

Főiskolából, Egyetem lett, és az oktatási rendszer is módosult, de nem rettentett el. Felvettem a kapcsolatot a tanulmányi osztállyal nem kis meglepetésükre, és elkezdtem dolgozni a szakdolgozatommal.

Most nem követtem el ugyanazt a hibát, mint előzőleg. Ugyanis akkor egy teljesen új témát találtam ki, ami egy kelesztő kamra lett volna, pontosabban annak a rendszernek az elektromos vezérlése és szabályozása.

A téma nagyon szép volt, de egyben nehéz is, főleg ha egy működő prototípust akartam volna felmutatni belőle.


Így a tej adagoló automata elektronikus vezérlését választottam, megspékelve SMS küldéssel, amit már régebben megcsináltam, most csak szakdolgozat komfortra kellett alakítanom.

Annyira jól sikerült, a védéssel együtt is, hogy végül a diplomámat jó eredménnyel zártam le egy éven belül.

Ezt követően, kicsit pihentem.

Egy év múlva kezdtem el felkészülni az angol nyelvvizsgára. Ahhoz képest, hogy a nyelv nem az erősségem, egy intenzív félév alatt sikerült alapfokú nyelvvizsgát tennem.

Volt némi alapom (programozási nyelvek, külföldi munkák). Az én esetemben az alapfok elég volt a diplomához, mivel 2000-ben kezdtem az egyetemet.

2018 novemberében, 18 évvel a kezdés után, pedig meglett végre a diplomám! 🙂

Weblap készítés

Miközben karbantartottam és oktatás technikusi teendőket láttam el volt némi szabadidőm és felkérésre nekiláttam az iskola weblapjának átgondolására.

Az előző weblap Drupal rendszer alatt készült, de nekem inkább a wordpress felület nyerte meg a tetszésemet.

Telepítettem a saját gépemre egy apache-t, php-t és már lehetett is telepíteni a wordpress-t. Így akár offline állapotban is tudtam dolgozni a projekten.

Elkezdtem a dizájn és a struktúra kidolgozását az előző weblap alapján. Végül sikerült olyan szín és forma világot kialakítanom, ami megnyerte a tanári kar tetszését. Feltöltöttem a meglévő tartalmakkal és sikerült elfogadtatnom.
Ezután átköltöztettem a gépemről az intézmény webes tárhelyére, és beaktiváltam.

“Feltámadás a poraimból”

Az előző ciklus az életemben anyagilag és szakmailag is jelentős volt. A gyors lezárás után, kicsit nehéz volt az újrakezdés, annál is inkább, mivel abban a 8 évben a tudásom építésébe rengeteg időt fektettem.

Mivel az üzemanyag technológiás területet ott kellett hagynom, így kicsit nehéz volt a folytatás.
Gondoltam egy merészet, és az elektronikákat lecseréltem két kezű munkára.

Kapóra jött a gyerekeim iskolájában a megüresedett, ideiglenes karbantartói állás.

Az iskola vezetés viszonylag hamar rájött, hogy több van bennem ennél, és amikor visszajött a karbantartó felajánlották, hogy félállásban legyek továbbra is karbantartó, másik félállásban pedig oktatás technikus. Ez utóbbi feladatkör a tanároknak az irodai dolgozóknak a számítógépes programokkal, és projektorokkal kapcsolatos segítség nyújtásról szólt, illetve a hálózati hibák javításáról.

Mindezekkel együtt, újra vissza tért az életembe, gyerekkori szerelmem a programozás. Felkértek, hogy a nem túl felhasználóbarát és gyenge support-ú online menza rendszerük helyett, készítsek egy saját fejlesztésű programot. Így szabadidőmben újra kedvenc hobbimnak hódolhattam, ami újra feltöltött energiával és lelkesedéssel.
A program, a menza rendelésekkel kapcsolatban, első lépésként az irodai dolgozók adminisztrációs és nyilvántartási feladatát oldja meg. Befizetésekhez tud számlát kiállítani és pénztárt kezelni, de ami szerintem az egyik legnagyobb előnye, hogy az iskolának az állami étkezés támogatáshoz a kimutatásokat egy gombnyomásra elkészíti.

A kezelője nagyon szereti a programot, és a support is első kézből érkezik.

Ez a modul egy év leforgása alatt elkészült és 2017-ben került bevezetésre.


Időközben az iskola tanárainak összetétele megváltozott és felkértek rendszer gazdának.

Ezzel egy időben, a saját menza rendszerem, online felülettel bővült, ahol a szülők jelentkezhetnek be, és rendelhetnek a gyerekeiknek ebédet, vagy szükség esetén le is mondhatják. A weblap tájékoztatja a megrendelőt, hogy mekkora összeget kell befizetnie, vagy utalnia.

Még bankkártyás fizetési modul is készült hozzá az OTP rendszerén keresztül, de ez még nem került bevezetésre.

Szerintem elég jól sikerült.

A nagy dobás?!

A tankoló automatás időszakom tapasztalatai alapján felkértek egy teljes egészében saját fejlesztésű tankoló automata elkészítésére.
Nagy volt a kihívás, mert ekkora projektet még soha nem csináltam egyedül. A teljes automatát kellett letervezni mechanikus, elektronikus és szoftveres oldalon is.

Az első prototípushoz majd egy év kellett, amit még egy év gyerek betegségek tarkítottak.

Mindezt leszámítva az üzlet hamar elindult, amire közös céget is alapítottunk egy pár, más területen szakmai ismerettel rendelkező társsal.

Az üzlet dübörgött, a társak viszont rohamosan fogytak. A vállalkozás második nagy projektjét már csak az üzletet vivő társammal kezdtük el, de így is ment a munka.

Már jól bejáratott beszállítóink voltak. ISO rendszert üzemeltettünk, az összeszereléshez volt alkalmazottunk is.

Ahogy fejlődött a rendszer és az üzlet, új lehetőségek nyíltak a külföldi piacon.

Az üzlettársam, nagyot álmodott, és egyenesen az USA-t vette célba. Itt nem történt meg a nagy áttörés, de az emberi kapcsolatok csúcsa már kezdett a cégen belül kirajzolódni.

A folytatást Kolumbia jelentette, ahol Online kommunikált a megrendelő szerverével az akkorra már üzemanyag monitoring rendszerré duzzadt “tankoló automata”.

A rendszerhez szintmérők, benzingőz visszaszívó rendszerek csatlakoztak. Az adatokat szerverek gyűjtötték, és számos klienst szolgáltak ki. A szerver saját xlsx állományú riportokat hozott létre automatikusan időzítésre. A kimutatások diagrammokat, pivot táblákat tartalmaztak.

Büszke voltam erre a szuper rendszerre.

Viszont, mint minden technika, ez is eljutott az újra gondolás és a főbb elemek korszerűbb technológiára cserélésének útjára.

De mivel az emberi oldal már túl volt a csúcsán, 2015 januárban elkezdett lezárulni ez a korszak is.

Egy kicsit ezzel a projekttel együtt, egy részem is elveszett..

Az első saját cégem.

Miközben a “tankoló automaták világában” sürögtem forogtam megtalált más irányból is a munka. Egy régi ismerősöm pékségek számára készített vízkeverő adagolókat, de nem volt megelégedve az elektromos vezérlő részével. Felajánlottam neki, hogy készítek egy újat, kimondottan erre a célra.

Nekiláttam a projektnek, és az eddigi tapasztalataim alapján a PIC microcontroller családot választottam a feladatra. Körülbelül fél év alatt elkészült a prototípus. Megjelenésében és szolgáltatásaiban is nagyot dobott a készüléken.

.

A berendezésből egész szép számmal elkelt, és ezen felbuzdulva, 2005-ben alapítottunk egy közös céget.

A sors viszont úgy hozta, hogy a társam, akivel elkezdtem a céget egy pár év közös munka után saját utakon kezdett el járni.

A céget, egyedül vittem tovább.
Készítettem még tej adagoló automatát, kábel tesztelő rendszert, vad etető elektronikát, stb.

2013 volt az az év, amikor 8 év után eladtam a Kft-met, és ez a vonal lezárult az életemben.

A remény. Lehetek akár mérnök is?!

A keresetem növelése miatt egy üzemanyag technológiával foglalkozó céghez lovagoltam át. Első lépésként itt is, már meglévő elektronikákat kellett összeforrasztani, majd egy tankoló automatának összeszerelni. A cégnek volt egy villamos mérnöke, aki a fejlesztést vitte, és támogatta a munkát. de röviddel a megérkezésem után, elhagyta a céget. Ezalatt a rövid idő alatt találkoztam vele pár alkalommal és segített a munka elindításában.

Üresen maradt mérnöki pozíció.


Mivel programozással előzőleg már elég sokat foglalkoztam így ezt viszonylag gyorsan fel tudtam venni, mind a PC-s, mind a cél hardverben futó program esetén. Ennek köszönhetően gyorsan kiemelkedtem a többi technikus közül.

Ahogy múlt az idő egy-két apró elektronikus kiegészítőt is készítettem a meglévő automatához. Szoftveresen pedig teljesen “felturbóztam”.

Az elektronikát is át kellett volna teljesen gondolni és tervezni, de ez már nem valósult meg.

Az itt eltöltött röpke fél év után felbátorodtam, és felvételiztem a Kandóra villamosmérnöknek!