A főiskoláról eddig nem nagyon írtam.
2000-ben kezdtem neki, és kisebb halasztásokkal 2009-ben az utolsó tantárgyakat is teljesítettem. Már csak a szakdolgozat megírás lett volna hátra a védéssel, no meg a nyelvvizsga.
Viszont, 2009-től jött a tankoló automatás nagy projektek sora, ami 2015-ig minden időmet lefoglalta.
Na de, az iskolában volt szabad kapacitásom, így arra gondoltam, hogy folytatom a főiskolát, de „egyáltalán folytathatom?” – merült fel bennem a kérdés.-
A választ hamarosan maga az intézmény küldte számomra: „ ha nem folytatom a sulit, akkor 2 éven belül megszüntetik a tanulói jogviszonyomat.”
Mivel nem akartam, hogy kárba vesszen az addigi munkám, – nekem sem kellett több – felvettem újra a fonalat.
Rengeteget változott az iskola 7 év alatt.
Főiskolából, Egyetem lett, és az oktatási rendszer is módosult, de nem rettentett el. Felvettem a kapcsolatot a tanulmányi osztállyal nem kis meglepetésükre, és elkezdtem dolgozni a szakdolgozatommal.
Most nem követtem el ugyanazt a hibát, mint előzőleg. Ugyanis akkor egy teljesen új témát találtam ki, ami egy kelesztő kamra lett volna, pontosabban annak a rendszernek az elektromos vezérlése és szabályozása.
A téma nagyon szép volt, de egyben nehéz is, főleg ha egy működő prototípust akartam volna felmutatni belőle.
Így a tej adagoló automata elektronikus vezérlését választottam, megspékelve SMS küldéssel, amit már régebben megcsináltam, most csak szakdolgozat komfortra kellett alakítanom.
Annyira jól sikerült, a védéssel együtt is, hogy végül a diplomámat jó eredménnyel zártam le egy éven belül.
Ezt követően, kicsit pihentem.
Egy év múlva kezdtem el felkészülni az angol nyelvvizsgára. Ahhoz képest, hogy a nyelv nem az erősségem, egy intenzív félév alatt sikerült alapfokú nyelvvizsgát tennem.
Volt némi alapom (programozási nyelvek, külföldi munkák). Az én esetemben az alapfok elég volt a diplomához, mivel 2000-ben kezdtem az egyetemet.
2018 novemberében, 18 évvel a kezdés után, pedig meglett végre a diplomám! 🙂