A nagy dobás?!

A tankoló automatás időszakom tapasztalatai alapján felkértek egy teljes egészében saját fejlesztésű tankoló automata elkészítésére.
Nagy volt a kihívás, mert ekkora projektet még soha nem csináltam egyedül. A teljes automatát kellett letervezni mechanikus, elektronikus és szoftveres oldalon is.

Az első prototípushoz majd egy év kellett, amit még egy év gyerek betegségek tarkítottak.

Mindezt leszámítva az üzlet hamar elindult, amire közös céget is alapítottunk egy pár, más területen szakmai ismerettel rendelkező társsal.

Az üzlet dübörgött, a társak viszont rohamosan fogytak. A vállalkozás második nagy projektjét már csak az üzletet vivő társammal kezdtük el, de így is ment a munka.

Már jól bejáratott beszállítóink voltak. ISO rendszert üzemeltettünk, az összeszereléshez volt alkalmazottunk is.

Ahogy fejlődött a rendszer és az üzlet, új lehetőségek nyíltak a külföldi piacon.

Az üzlettársam, nagyot álmodott, és egyenesen az USA-t vette célba. Itt nem történt meg a nagy áttörés, de az emberi kapcsolatok csúcsa már kezdett a cégen belül kirajzolódni.

A folytatást Kolumbia jelentette, ahol Online kommunikált a megrendelő szerverével az akkorra már üzemanyag monitoring rendszerré duzzadt “tankoló automata”.

A rendszerhez szintmérők, benzingőz visszaszívó rendszerek csatlakoztak. Az adatokat szerverek gyűjtötték, és számos klienst szolgáltak ki. A szerver saját xlsx állományú riportokat hozott létre automatikusan időzítésre. A kimutatások diagrammokat, pivot táblákat tartalmaztak.

Büszke voltam erre a szuper rendszerre.

Viszont, mint minden technika, ez is eljutott az újra gondolás és a főbb elemek korszerűbb technológiára cserélésének útjára.

De mivel az emberi oldal már túl volt a csúcsán, 2015 januárban elkezdett lezárulni ez a korszak is.

Egy kicsit ezzel a projekttel együtt, egy részem is elveszett..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.